A mai bejegyzésben elméletileg a karácsonyról lesz szó, azonban a cím ne tévesszen meg senkit. A karácsony, a boldog, békés, ajándékokkal járó ünnep csak ürügyül szolgálnak a cikkírónak arra, hogy január elején számba vegye a munkásosztály harcát a hároméves terv megvalósulásáért, és az elért eredményeket. A cikkíró egy kicsit olyan, mint Móricka: mindenről az jut az eszébe.
„Ilyen boldog karácsonyom még nem volt!”
Ganz Dolgozók Lapja, 1949. január 1.
- Ilyen boldog karácsonyom még nem volt, - mondja Stadler elvtárs, aki a Ganz Hajógyárban, mint segédmunkás 22 éve dolgozik az öntödékben. Ezalatt a 22 év alatt, amit eltöltött gyárunkban, sohasem tudott családjának ilyen boldog ünnepeket teremteni, mert a múltban karácsony előtt m ár, mikor a hidegebb idők beálltak, a hajógyárban általában leállt a munka és hónapokra „kizeccelték” a munkásokat. „Most egész évben dolgoztam és karácsonyra gyermekeimnek karácsonyi ajándékot adtak, a Nőbizottság és a szaktársak munkájának gyümölcsét”.
Karácsonyi képeslap (Forrás: Emlékpont)
Itt meg kell állnunk egy pillanatra és visszatekintenünk az elmúlt év küzdelmeire, munkáira és eredményeire. Az első tervév jelentéseit, ha átolvassuk, abból már megállapíthatjuk, mi, vasas dolgozók, jól dolgoztunk, mert a célkitűzéseinket a legnagyobb arányban mi teljesítettük túl az összes termelési ágak közül. Büszkeséggel gondolunk arra, hogy a vasas dolgozók betonvasakkal, ipari gépekkel, mezőgazdasági gépekkel hozzájárultak a többi iparágaknak az eredményeihez is. Gyorsabbá és könnyebbé tettük a közép- és könnyűipar és a mezőgazdaságban dolgozó munkatársainknak munkáját, elősegítettük őket abban, hogy tervüket teljesíthessék, ezzel az ország minél hamarabb való talpra állását, felemelkedését segítettük. A mi eredményes és jó munkánkból adódott, hogy a közszükségleti cikkeket gyártó ipar is felfejlődött munkájában s így a szükségleteket mind jobban és jobban kielégítették és ez megmutatkozott abban, hogy az életszínvonalunk elérte, sőt túlhaladta az 1938. utolsó békeév életszínvonalát.
Ezt az életszínvonalat mi, ipari munkások, nem tekintjük egy végállomásnak, hanem a munkánk eredményeképpen túl fogjuk szárnyalni, de ehhez szükséges, hogy minden egyes dolgozó átérezze helyzetét a megváltozott viszonyoknak megfelelően, valóban magáénak érezze az országot és a gyárat és sajátjában önmagának jobban és eredményesebben dolgozzon s így az eredményes munkája nyomán a többtermelésből fakadó jólét elve alapján mindnyájunk életszínvonala tovább fog emelkedni.
Ránk, vasmunkásokra, hárul az a feladat, hogy anyaggal és gépekkel ellássuk a szükségleti cikkeket gyártó ipart, tehát elsősorban a nehézipari dolgozóknak feladata, hogy a hároméves terv utolsó évét minél hamarabb eredményesen teljesítsük. Előre a hároméves terv 2 és fél év alatt való megvalósításáért!
Vinkovits József