Fényes szellők

Nincs protekció

a demokráciában, azaz nem volna szabad, hogy legyen. Ennek előrebocsátása után jöjjön az alábbi történet: Kedden reggel Szombathelyről indult a vonat Budapest felé. A kocsik belsejében egymás hegyén-hátán szorongtak az utasok, de tele volt a vagónok teteje is, a lépcsőkön fürtben lógtak az utasok. Az indulás előtt egy magasrangú és két alacsonyabb rangú vasutas keresztül törve magát az utasok tömkelegén, az egyik fülkében szorongó embereknek kiadta a parancsot: „Kiüríteni a kupét, keressenek máshol maguknak helyet!” Néhányan megkérdezték, mi az oka száműzetésüknek. „A méltóságos püspök úrnak, a tanácsos úrnak és kíséretüknek kell a hely.”

I.

Bóriak! Szabadság, 1945. április 28. 2.

Egy új folyóirat, a Munkásőr című havilap szemlézésébe fogunk bele. A lap a Munkásőrség központi lapja volt. 1957-ben jelent meg először, és a Munkásőrség Országos Parancsoksága adta ki.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért az 1966-ban megjelent kilencedik évfolyammal kezdek? Erre elég profán választ tudok adni: mert innentől van meg (1972-ig). De igyekszem a kezdetet és a véget is beszerezni, de egyelőre meg kell elégednünk a közepével.

Az 1966. évi első szám Gál István munkásőrrel a címlapon jelent meg, aki éppen első szolgálatát teljesíti. Gál 1965 decemberében tett esküt, és civilben a tatabányai XI. akna géplakatosa volt.  

A címlap után pedig egy habkönnyű kis köszöntő tárul elénk, amelyet maga Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára írt a munkásőröknek.

A hét [1945 márciusa] legérdekesebb eseménye kétségkívül Illés Bélának, a Új Szó szerkesztőjének, a vörös hadsereg őrnagyának az előadása volt a szovjetorosz irodalomról.