Ma könyvtárba megyünk. Megnézzük, hogy mit is olvasnak a legszívesebben a Ganz Vagongyár dolgozói, és hogyan próbálják a könyvtár alapszervezeti fiókjai segítségével kielégíteni az olvasók tudásszomját. Találkozunk majd olvasókkal is, akik vallanak nekünk a legfontosabb könyvükről, és elmondják, hogy mit is tanultak belőle és hogyan segíti ez őket a mindennapokban. No, de elég a sok beszédből, induljunk.
A „Vörös Csillag” könyvtár jól szervezi a Rákosi-per olvasómozgalmat
Ganz Dolgozók Lapja, 1950. július 21.
A Ganz Vagongyár szirénái delet fújnak.
A multban ilyenkor a dolgozók fáradtan hagyták abba a munkát és munkapadjuk mellett leroskadva fogyasztották el az otthonról hozott ételüket.
Gárdonyi elvtárs, az egyik alapszervi könyvtár kezelője gyorsan elfogyasztotta ebédjét és elindult az üzemfenntartás előszobájában lévő könyvszekrény felé, hogy előkészítse a katalógust. Igyekeznie kell, mert mindjárt jönnek az olvasók, akik ezt az időt használják ki, hogy könyvet cseréljenek.
Hornyákné - Borbás- Gárdonyi és Solyai elvtársak jól használják fel az ebédidőt. (Forrás: Ganz Dolgozók Lapja)
Az alapszerv több mint száz állandó olvasója közül nem véletlen, hogy Hornyák Józsefné elvtársnő érkezik ma elsőnek. Ő a leggyakoribb látogató, de utána szinte a sorrendnek megfelelően érkeznek: Borbás Jánosné gépkocsivezető és Somlyai Sándor műszaki tisztviselő. Hornyák elvtársnő a 665-ös műhelyben dolgozik. Boldogan veszi kézbe Rákosi elvtárs küzdelmeiről szóló könyvet és megilletődve tekint a képre, amely nagy tanítónkat, a magyar nép szeretett vezetőjét, Rákosi elvtársat ábrázolja. Azért akarja elolvasni a könyvet, mert tanulni akar belőle. Elmondja, hogy sok a munkája és még eddig nem tudja megfelelően beosztani az idejét. „A Rákosi perből akarok erőt meríteni, mert nagy szükségem van rá, hogy jobban végezzem el a feladatom. Biztos vagyok benne – mondja Hornyák elvtársnő – hogy Rákosi elvtárs törhetetlen kommunista energiájából a könyv elolvasása után rám is áramlik annyi, hogy fokozott mértékben dolgozhatom a közösségért. Tudom, hogy Rákosi elvtárs is segít nekünk.”
Somlyai Sándor az üzemfenntartási osztályon technikus. Ő már olvasott egy pár szemelvényt a Rákosi perből és alig bírja kivárni, hogy rákerüljön a sor. Látni rajta, hogy rosszul esik, hogy még mindig nem tudja megkapni, mert nincs elég példány. Pedig szeretné már áttanulmányozni tüzetesen. Amit eddig elolvasott, abból megállapítja, hogy „soha még vádlott ilyen bátorságot nem mutatott az ítélkezésre összegyűltek előtt. De ezenkívül – mondja komoly megfontoltsággal, az élettapasztalatokkal dúsan rendelkező Somlyai kolléga – megismertem azt az oldalát is Rákosi Mátyásnak, amely eddig ismeretlen volt előttem. A börtönidejét nem csak a harc ébrentartására használta fel, hanem műveltségét fejlesztve, kiváló tudóst is nevelt magából mindannyiunk nagy hasznára. Eddig csak mint rendkívüli tehetségű és tudású államférfit ismertem, most mint tudós is előttem áll.
Megállapíthatjuk, hogy ugyanez a helyezet a többi műhelyben is. Ez mutatkozik a szépen fejlődő olvasómozgalom egy másik kiváló könyvtárosnál, az 585-ös műhelyben, Kain elvtársánál. Ő már megszervezte a csoportos olvasást, amit a napokban meg is kezdenek. Most a népnevelők olvassák előbb a könyvet.
Kain elvtárs elmondja, hogy az alapszervi könyvtár olvasóinak kb. 70 százaléka fizikai dolgozó. Egyik legjobb könyvtáraktívája Strausz György géplakatos, népnevelő elvtárs, aki éppen most olvassa a Rákosi pert. Amikor megkérdezzük, hogy mi a véleménye a könyvről, szinte sugárzik az arca, hogy elmondhatja érzéseit. Meglétszik, hogy minden szavát átérzi.
Általános benyomásom, – kezdi Strausz elvtárs – hogy Rákosi elvtárs nem védte magát egy pillanatig sem, mert az egész tárgyalás alatt a Párt nevében Ő vádolta a Horthy fasizmust. A könyv olvasása számomra hatalmas élmény, de ezen felül nagy segítség is a mindennapi munkámhoz. Most értettem csak meg világosan a Központi Vezetőség határozatát a jobboldali szociáldemokraták elleni harc szükségességéről. Rákosi elvtárs leleplező szavai és a könyvben jelentkező események világosságot derítenek arra, hogy a felszabadulás után üzemünkben is jelentkező Kelemen-Filkorn-féle jobboldali szociáldemokraták az imperialisták ügynökei voltak. Akkor érkeztem éppen haza, amikor 1947 nyarán Filkornék leállították a gyár munkáját és ezzel a sztrájkkal igyekeztek a magyar nép önfeláldozó munkáját megakadályozni. Most már világosan látom a mozgatóerőket és népnevelő munkában, annak megfelelően fogok harcolni a jobboldali szociáldemokraták és a klerikális reakció ellen.
Amint azt már említettük, az alapszervi könyvtárak munkáját és így a Rákosi per olvasómozgalom ügyét is az üzemi „Vörös Csillag” könyvtár irányítja. Ma már az a helyzet, hogy a könyvtár mellett jól felszerelt olvasóterem is a rendelkezésére áll a gyár dolgozóinak. A könyvtárban és az olvasóteremben egésznapos szolgálat van, hogy a különböző időben dolgozó elvtársak szükségletét kielégítse. Minden délután önkéntes könyvtáraktívák segítik az állandóan emelkedő forgalom lebonyolítását, valamint havonként kb. 8000 forintnyi könyv besorolását. A Rákosi per olvasásának zavartalan lebonyolítására nagymennyiségű könyvet szereztek be, úgy hogy egyszerre negyven olvasónak áll rendelkezésére már most a Rákosi per.
Fock Jenőné elvtársnő és Szabadi elvtárs kiosztják a "Rákosi per"-t a "Vörös Csillag" könyvtár olvasótermében.(Forrás: Ganz Dolgozók Lapja)
A Ganz Vagongyár dolgozói megkezdték Rákosi elvtárs, népünk nagy tanítójának harcaiból megismerni a kommunista ember életét. Megtanulják majd belőle, hogy a nagy Szovjetunióhoz való hűség elválaszthatatlan a magyar néphez való hűséges magatartástól, de megtanulják gyűlölni az imperialistákat és azok minden ügynökét: a jobboldali szociáldemokratákat és a klerikális reakciót egyaránt.
A könyv tanulságai hasznos útmutatást jelentenek számunkra a mindennapi munkában.
V.S.
