Bölcskén és Szentandráson forr, izzik a levegő. Sváb szövetkezeti elnök próbálja a parasztság ezeréves perében meghozott döntést felülírni azzal, hogy tönkreteszi a szövetkezetet. Mindezt a volt földesúr hálás tekintetétől óvva. Mindeközben a klerikális reakció is dolgozik, karöltve a volt horthysta csendőrökkel: dolgozókat, parasztokat, munkáspárti vezetőket támadnak meg, azt sugallva, hogy a népi demokratikus rendőrség nem képes ellátni a feladatát. Itt-ott már olyan hangok is hallatszanak, hogy vissza kellene állítani a csendőrséget, mert akkor rend lenne. A demokratikus érzelmű munkások ezzel szemben akasztófára kívánják a reakciót és statáriumot követelnek, mert tudják, hogy csak akkor lesz rend.
Svábok, volt csendőrök, Kalotista legények garázdálkodása Bölcskén és Szentandráson
Rendet, nyugalmat akarunk: statáriumot az útonállókra!
Szabad Föld, 1946. december 24.
Már hetek óta tartják rettegésben Bölcskét és környékét az éjszakai útonállók. A közbiztonságot fenntartó rendőrséget Dunaföldvárra vonták vissza és ott is csak ötfőnyi állományt hagytak, amely képtelen az itteni szörnyű körülmények között kellőképpen biztosítani a rendet. Az eseményeket jól ismert reakciósok irányítják.
Szentandráson legutóbb megtámadták a Kommunista Párt titkárát. A tetteseknek semmi bántódásuk nem történt. A támadás oka az volt, hogy szentandrási pártszervezetünk erélyesen ellenáll a földvisszavételi kísérleteknek. Annyi azonban sikerült a reakciósoknak, hogy a Szövetkezet elnökévé, nem régi, kipróbált munkásembert választottak, hanem a sváb Plandtner Árpádot. Róla mondogatja dr. Szakách Ernő volt földesúr:
„Csak ilyen emberem volna sok, mint Plandtner, nem cserélnék senkivel: tudom, hamar visszakerülne a földem!”
Plandtner működése annyit eredményezett, hogy a szövetkezet életképtelenné vált. Plandtner úr most a tolvajokkal cimborál és a nemrégiben felállított polgárőrség ellen izgat. Az egyik polgárőrrel legutóbb összetépette az igazolványát.
A pártok ugyanis legutóbb elhatározták, hogy Szentandráson és Bölcskén felállítják a polgárőrséget. Mert Bölcskén se jobb a helyzet.
A Szociáldemokrata Párt elnökét, Galló Istvánt a nyílt utcán ütötték le. A községi óvóda ablakait beverték.
Berek István bogyiszlói lakos, aki szüleit jött meglátogatni Bölcskére, a korcsmában elszólta magát, hogy nagyobb pénzösszeg van nála. Ahogy ment hazafelé, az egyik mellékutcában
Ocsavai György és Kovács Gyula kalotista legények megtámadták, ki akarták rabolni.
Segélykiáltásaira az útonállók elmenekültek, egy odasiető gazda azonban felismerte őket. A rendőrség elfogta, majd nyomban szabadlábra is helyezte őket, mire nagy dáridót csaptak ennek örömére a korcsmában.
A napokban ifj Palcek Józsefet és egy kis polgári iskolai tanulót ütöttek le az úton.
A tettes: Czeiner volt csendőr.
Kovács György malomi munkást, amint az országúton kerékpározott hazafelé, ha alak megtámadta. Egy kemény tárggyal fejbeverték, majd el akarták vinni a kerékpárját. Szerencsére kocsi jött arra, mire a támadók elmenekültek.
A bölcskei elöljáróság nem tud, vagy nem akar rendet teremteni.
Nem is csoda, mert a községházán három csendőr is van állásban. A borellenőr például Juhász csendőrfőtörzsőrmester úr!
Így a bölcskei elöljáróság azon a véleményen van, hogy vissza kellene állítani a csendőrséget, mert csak az tudna itt rendet teremteni. Bizonyára az útonálló Czeiner-re szeretnék a közbiztonságot bízni…
A bölcskei és a szentandrási dolgozók rendet és nyugalmat akarnak. Ezért követeljük, hogy sújtson le végre a rend keze.
De necsak a tettesekre, hanem az irányítókra is.
Akasztófát, statáriumot követelünk! Elég volt a tolvajok és banditák garázdálkodásából nemcsak ebben a két községben, de mindenütt, ahol még van belőlük.
Kiss László
