Az 1945-ös földreformot az előző év decemberében Debrecenben, a szovjet hadsereg által megszállt területen alakult Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelte el március 15-én, a 600/1945. M. E. rendeletben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés utólag szentesítette a rendeletet az 1945. évi VI. törvényben.
A földreform az ideiglenes kormány legfontosabb intézkedése volt a Szovjetunióval kötött fegyverszüneti szerződés mellett.
A Dálnoki Miklós Béla, Horthy Miklós hadseregének tábornoka vezette kormány összetételét a szovjetek határozták meg, és benne a földművelésügyi posztot azért a kommunista Nagy Imre kapta, hogy a magyar agrárproletárok által évtizedek óta áhított földosztás a Magyar Kommunista Párthoz kötődjön.
A parasztok szívesen fogadták a földet, ennek ellenére az év végén tartott választásokon nem szívesen szavaztak a kommunistákra, és a választásokon a Független Kisgazdapárt szerzett nagy, 57%-os többséget.
Amikor a Kisgazdapárt 1946-ban az előkészítetlen és a szovjet nyomásra elkapkodva végrehajtott földreform túlkapásainak felülvizsgálatát helyezte kilátásba, a többi párt a kommunistákkal az élen a visszarendezés szándékával vádolták meg a Kisgazdapárt "reakciós" elemeit, megalakították a kisgazda-ellenes Baloldali Blokkot, tömegtüntetést szerveztek, és ezzel megkezdődött a demokratikus pártok felszalámizása és a kommunista párt menetelése az egyeduralom felé.
Földosztás Fóton 1945 tavaszán
Előzmények
A földkérdés a 20. század első felében és különösen a két világháború közt Magyarország egyik legégetőbb problémájává vált.
Az ország jellegzetes agrárországként hagyta maga mögött a második világháborút. A háború előtt a kilencmillió magyar állampolgár fele élt a földművelésből. Az ország 4,8 millió katasztrális holdnyi termőterületének csaknem egyharmadát kitevő 1070 birtokon a lakosság 0,06%-át kitevő nagybirtokos osztozott.
A középbirtokosoké volt másik egyharmad, a mezőgazdasági munkások, törpebirtokosok vagy föld nélküli cselédek, kubikosok és napszámosok tömegei pedig (akik az ország lakosságának egyharmadát képezték) mindössze a földterület egyharmadán osztoztak. (Oláh György szociográfiája címében az utóbbiakat nevezte "hárommillió koldusnak".)
Korábbi földreformjavaslatok
Az első világháború után
A két világháború között több agrárkiigazítást hajtottak végre, az átfogó reform azonban elmaradt.
Az első világháború után Teleki Pál gróf kormánya 200 000 parasztnak adott földet, de átgondolatlanul, és a tőkével és szerszámokkal alig rendelkező parasztok közül nagyon sokan a föld eladására kényszerültek.
Az 1930-as évek elején Eckhardt Tibor ellenzéki Kisgazdapártja 3 millió hold felosztását javasolta, méltányos kárpótlással a kisajátítandó földek tulajdonosainak. Serédi Jusztinián hercegprímás a Felsőházban felajánlotta, hogy szétosztják a mindösszesen 850 ezer holdat kitevő katolikus egyházi birtokok nagy részét, ha az arisztokrácia és más nagybirtokosok is így tesznek. (Minderre nem került sor.)
A harmincas évek közepétől Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter telkek juttatott a földnélkülieknek az ún. ONCSA-akció keretében, de ez is csak felületi kezelése volt problémának.
A háború idején
A háború közeledtével a szociális feszültségek kezelése fontosabbá vált. Teleki Pál kormánya már 1940-ben kidolgozott egy földreform javaslatot, ennek bevezetését azonban a háború kitörése miatt elhalasztották. Ez 250 hektárban állapította meg a földbirtok felső határát.
A Kállay-kormány továbblépett, a javasolt felosztás körébe bevonták volna az egyházi, községi és állami birtokokat is és így az ország teljes szántóterületének 90%-a 50 hektárnál kisebb birtokokból állt volna.
Még a háború alatt még ennél is jelentősebb birtokaprózásról szóló javaslatot dolgozott ki a Független Kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt.
A kommunisták által előterjesztett és kivitelezett reform minden korábbi javaslattevőt meghökkentett radikalizmusával, mert olyan mértékben aprózta fel a földet, ami már a későbbi (mégis csak kényszer alatt végrehajtható) szövetkezetesítési politikát vetítette előre (a parasztok azonban ebből semmit sem sejtettek).
A földreformtörvény
Politikai eszköz
A törvény nem csak a nincstelenek földhöz juttatását, hanem a Horthy-rendszer uralkodó rétegeinek, az előző kormányok hivatalnokainak, a németeket támogató hazai kisebbségi németek és a nyilasok megbüntetését is szolgálta.
A törvény teljes földelkobzásra ítélte a "hazaárulókat", a nyilas, nemzetiszocialista és egyéb fasiszta vezetőket, a Volksbund tagjait és a "háborús és népellenes bűnösöket". Hazaáruló, háborús- és népellenes bűnösnek az minősült, "aki a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai érdekeit a magyar nép rovására támogatta, aki önkéntes jelentkezéssel német fasiszta katonai, vagy rendfenntartó alakulatba belépett, aki valamilyen német katonai, vagy rendfenntartó alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött," vagy "aki ismét felvette német hangzású családi nevét".
Nyilas, nemzeti szocialista és egyéb fasiszta vezetőnek az minősült, "aki bármilyen elnevezés alatt, a nyilas vagy más hasonló mozgalom (Magyar Megújulás Pártja, az országgyűlés tagjaiból alakult Nemzeti Szövetség stb.) politikai programját valló tagja volt a kormánynak, az országgyűlés képviselő- vagy felsőházának, az országos, kerületi, vagy a budapesti vezetőségben tag volt, vagy aki 1941. évi június 26. napja után a nyilaskeresztes, vagy más fasiszta mozgalom politikai, társadalmi és gazdasági elveit szolgáló párt, egyesület vagy más szervezet helyi alakulataiban mint vezető, helyettes vezető, titkár, ügyész működött, avagy a nyilas és egyéb fasiszta pártban, a rendvédelmi alakulatnak tagja volt."
A földosztási rendelkezések
A törvény értelmében Országos Földbirtokrendező Tanács, Megyei Földbirtokrendező Tanácsok és Községi Földigénylő Bizottságok alakultak, tagjaik megbízatásuk tartama alatt közhivatalnokoknak minősültek.
Földreform során az 1000 hold alatti úri birtokosok maximálisan 100, a paraszti birtokosok pedig 200 hold földet tarthattak meg. A törvényhatóságok, községek és egyházak földbirtokai, illetve az alapítványi birtokok nagyságukra való tekintet nélkül 100 holdig voltak mentesek a megváltás alól.
Az ezer holdnál nagyobb birtokokat teljes egészükben elkobozták. Az úgynevezett paraszti birtok esetében a 200 holdon felüli részt sajátították ki, az antifasiszta ellenállók viszont megtarthattak 300 holdat.
A földosztás eredménye
A földreform több mint félmillió úgynevezett szegényparasztnak juttatott 5 hold, vagy ennél kisebb földet. A reform meghirdetése után 750 ezren jelentkeztek földigénnyel és 642 ezren kaptak összesen mintegy 3 millió holdat. A földosztó bizottságok összesen 5,6 millió hold földet vettek igénybe, azaz az összes földterület mintegy 35%-át.
A földreformot egyetlen számottevő politikai-társadalmi erő sem ellenezte, támogatta még a gyakorlatilag teljes földvagyonát elvesztő magyar katolikus egyház is. A volt birtokosok nem kaptak kártalanítást és a kormány nem fogadta el Nagy Ferencnek azt a javaslatát sem, hogy az egyházak kapjanak kárpótlást, hogy fenn tudják tartani iskoláikat és egyéb intézményeiket.
A végrehajtás módját sokan kritizálták, a Kisgazdáktól a Nemzeti Parasztpárt jobboldali szárnyáig és külföldi megfigyelőkig. A földosztás sok helyen órák alatt folyt le, a bizottságokból kizárták a szakértőket azzal, hogy "urak" nem vehetnek benne részt, a felosztás körüli panaszokat pedig önkényesen és osztályelfogultsággal és gyakran a kommunistákat előnyben részesítve kezelték a bizottságok. Saját kritikáját évekkel később Nagy Ferenc némileg tompította, amikor elismerte, hogy a reform gyors végrehajtása helyes lépés volt.
Forrás: Wikipédia
Gerő Ernő: Új honfoglalás
Megjelent: Szabad Nép, 1945. március 25.
Hazánk életében évtizedek óta kétségtelenül a legfontosabb esemény az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a nagybirtokrendszer megszűnéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról. A rendelet végrehajtása során körülbelül 500-600.000 család jut földhöz, többszázezer házhelyhez és hozzávetőleg ötmillió katasztrális holdnyi földterület kerül a mezőgazdasági munkások, cselédek, zsellérek, béresek és nagycsaládú kisgazdák kezére. Ezzel lényegileg letűnik a magyar történelem színpadáról a nagybirtokos félfeudális osztály, mely egy emberöltő alatt kétszer sodorta bele hazánkat országvesztő bűnös háborúba, katonai vereségbe, nemzeti összeomlásba. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front politikai érettségét és szilárdságát bizonyítja, hogy a demokratikus pártok között létrejöhetett a nép nagy tömegeit kielégítő megállapodás olyan sorsdöntő kérdésekben, amely a földreform kérdése. Ez egyben az újból éledező reakció első nagy veresége.
Az elmúlt évtizedek folyamán nem volt olyan kormány Magyarországon, mely ne ígért volna földet a parasztnak. És minél szorultabb helyzetbe került a magyar reakció, annál arcátlanabbul ígérte a földet és annál arcátlanabbul szegte meg az ígéretét. Mikor a háborús kormányok Ukrajnába, a Don vidékére hajszolták a magyar honvédek százezreit, hogy ott elpusztuljanak a német fasiszta rablóimperializmus ügyéért, azt hazudták, hogy ez az új magyar „honfoglalás”. Mikor a németcseléd Szálasi magyar katonák hullahegyeivel kísérelte meg eltorlaszolni a felszabadító Vörös Hadsereg útját, földet ígért annak, aki elég galád vagy elég ostoba volt, hogy a német rablók érdekében a vásárra vigye a bőrét.
Nincs mit csodálkozni azon, hogy a múlt reakciós kormányai nem váltották be ígéretüket. Hiszen programjuk, melyet nyilvánosan hirdettek, csak arra szolgált, hogy elkendőzze a másikat, az igazit: a magyar nép kíméletlen elnyomását és rabságbantartását. Az országnak fel kellett szabadulnia, az egész reakciós rendszernek össze kellett omolnia, hogy olyan kormányzat jöhessen létre Magyarországon, mely nem csak ígér földet a parasztnak, de oda is adja.
A földreformról szóló rendelet megjelenése az új magyar demokrácia hatalmas sikere. A földreform az összes demokratikus pártok közös műve. A sikerhez nem kis mértékben járult hozzá a Magyar Kommunista Párt, amely, mint az ország más nagy kérdéseiben, ebben is az élen haladt. És aligha lehet véletlennek tekinteni, hogy a földreform éppen akkor valósult meg, amikor a mi pártunknak alkalma nyílt arra, hogy közvetlenül, a kormányzat legfelsőbb szervén keresztül is kifejezésre juttassa megmásíthatatlan akaratát: Földet a magyar parasztok százezreinek!
Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy a földreformról szóló rendelet megjelenésével eldőlt az ezeréves per. Eldőlt, de még nem dőlt el végleg. Ahhoz, hogy végleg eldőljön, biztosítani kell a földreform gyors és maradéktalan végrehajtását. S ez nem kisebb feladat, mint a reform tetőaláhozása volt.
A reakció nem alszik. Nem nyugszik bele egykönnyen a vereségbe, melyet szenvedett. Meg fogja kísérelni a legfurfangosabb eszközök felhasználásával megfúrni, vagy legalább szabotálni a földreform végrehajtását. Ezért szükség van a demokratikus pártok éberségére. Még szorosabbra kell zárni a sorokat! A demokratikus pártoknak, melyek együtt fogadták el a földreformot, együtt kell felvonultatni erőiket, hogy biztosítsák végrehajtását is. A Magyar Kommunista Párt központi vezetősége határozatot hozott, hogy az elkövetkező hónapokban a párt főerejét a földreform végrehajtására mozgósítja. A magyar nép tudja, hogy amit a pártunk elhatároz, azt keresztül is viszi. Mert komolyan veszi saját határozatait és mert csak olyan határozatokat hoz, melyek meg is valósíthatók. Most félre kell tenni a szűkebb értelemben vett pártérdeket és mindenkinek ki kell állnia a gátra a köz érdekében. Ezért a Magyar Kommunista Párt felszólította a többi demokratikus pártokat, hogy példáját követve, ők is mozgósítsák legjobb erőiket a földreform-rendelet megvalósítására, az új Honfoglalásra. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez meg is fog történni s hogy a demokratikus erők egységfrontja, mely nélkül nem lehet felépíteni az új Magyarországot, megszilárdulva, megerősödve fog kikerülni abból a harcból, melyet a földreform megvalósításáért vív a reakció és a háborús összeomlás okozta nehézségek ellen.
