A „munkafegyelem bajnokai” − Későn jövők, avagy „…Mi vonatosok vagyunk”

Kőbányai Zománc, 1949. január 22.

Lapunk utolsó számában cikket közöltünk, hogyan kezelik vállalatoknál a munkafegyelem kérdését. Most pedig nézzünk szemben az elkésés kérdésével, cáfoljuk meg és leplezzük le a magyarázkodókat és a félremagyarázókat.

Hosszú hetek – hónapok – megfigyelése alapján állítjuk, hogy a későnjövők többségben azért késnek el, mert percre kiszámított idővel indulnak el hazulról.

Villamoson és autobuszon

Ha csak egy előre kiszámított villamost, vagy buszt késsen le valaki, máris 5 perc hátránya lesz. Ha a következőre zsúfoltság, vagy más okból nem tud fölszállni, már is 10 percre emelkedik az idő hátránya és már kész is a késés. Nem vitás az sem, hogy a közlekedés fejlődése nem követi mindig megfelelő mértékben a szükségleteket. Azonban erre áthárítani a felelősséget vagy ami még ennél is rosszabb visszaélni ezzel semmiképen sem megengedhető! Például: megfigyeltük a 36-os villamost a Népszínház utca és a körút sarki végállomásánál. A 7 órai kezdésre igyekvők 6 óra 10 percig kényelmesen fel tudnak szállni a kocsira, sőt még ülőhely is akad. De már 5 perccel később ¼ 7-kor megindul az áradat és tömegek lepik el a villamosokat, úgy hogy már felszállni is nehezen lehet. Ez a tolongás negyed héttől fél hétig tart. Hogy miért eddig?mert ha felszáll fél hétig akkor kiér 6.50-re a végállomásra és 10 perc alatt beér a gyárba. Azonban azok a villamosok, amik már 7 órára érnek ki a végállomásra, azok már félig üresek, mert azon csak a későn jövők utaznak.

"A 'potya utas' a köz ellensége" − villamos utastere 1949-ben (forrás: villamosok.hu)

Tehát a hiba ott van, hogy a reggeli másfélórás csúcsforgalom idején belül egy negyed órákra zsúfolódik össze a forgalom. Egy kis előretartással 10-15 perccel előbb mindenki beérne a gyárba és a forgalmat sem akadályoznák a zsúfoltsággal. A későn jövők nemcsak azért fegyelmezetlen, mert elkésik, de 10 perccel tovább alvás miatt a közlekedést zavarja, szidja a villamost, a buszt – ahelyett, hogy önmagában keresné a hibát.

A „vonatosok”

Külön elbírálás kedvezményét élvezte eddig a „vonatosok” csoportja. Azon a címen, hogy valaki „vonatos” akár hányszor elkéshetett eddig. Tisztelet a kivételnek, a vonatosok egy része – kb. a fele – vissza élt ezzel.  Megcsináltak olyan „vicceket” is, – de ebben a műhelyirodák is felelősek  –, hogy  a műhelyben beérkezett 6-7 fő dolgozó egy községből rendes időre és utána kb. fél óra múlva ugyan abból a községből érkezett még 1-2 fő ezeket igazolt elkésésnek vették, mert arra hivatkoztak, „hogy a vonat késett”. Eddig igaz is, de mért nem mondták meg azt is, hogy később is szálltak fel a vonatra a többi falubelinél?

Örvényes, vasúti megállóhely (forrás: Fortepan)

Ez a szellem már odáig fajult, hogy az egyik reggel mikor a gyár felé igyekeztem a sötét Gergely utcán, előttem bandukolt 6-7 főből álló csoport. Az egyik elvtársnő túlhaladva elsietett mellettem, elhagyva az előttem haladó csoportot is, visszaszólt nekik: Késő van, elkésünk. Maguk nem sietnek?  – „Nem! – hangzott a válasz – mi vonatosok vagyunk!” Hát íme hová fajult a helyzet? – mint azt az előző cikkünkben megírtuk, – ha egy kérdést, egy döntő kérdést mint a munkafegyelem kérdése – lazá, hanyagul  és felelőtlenül kezelnek.