"A galyatetői nagyszállót - amely luxusüdülőnek számított - 1948-tól élmunkásüdülővé kívánta tenni a Szaktanács, ezért szembekerült a népjóléti tárcával, mert az "gyógyszállóként" akarta hasznosítani az épületet. A harc valójában a szakszervezeti és a minisztériumi funkcionáriusok között folyt, mert mindegyikük "saját" üdülőt akart. A Szaktanácsi feljegyzés az ügyben megállapította: "félő, hogy az üdülőt ismét oda nem való elemek fogják elözönleni". A vita azzal zárult, hogy 1948. június 24-én a népjóléti minisztérium átadta "Közép-Európa legfényesebb üdülőjét" az élmunkásoknak, és azok már nyártól ott üdülhettek. 1948 októberétől 1949 januárjáig 950 élmunkás üdült Galyatetőn, ezenkívül 1949 februárjában a Szaktanács üzembe helyezte az ugyanezt a célt szolgáló balatonkenesei üdülőt."
(Részlet Horváth Sándor: Szövőnők a „Karády szobában”: élmunkás és sztahanovista üdülések című tanulmányából)
Így üdülnek Galyatetőn
Ganz Dolgozók Lapja, 1949. március 4.
Kedves Ganz Újság!
1949. január 17-től január 30-ig az OTI [Országos Társadalombiztosítási Intézet - eszengé] üdültetési akciójának keretében műtét utáni üdülésre Galyatetőre lettem irányítva. El sem tudtam képzelni, milyen lehet az a hely, amire eddig munkás és szegény ember csak mint az el nem érhető álomképre gondolhatott. Megérkezésem után egyik ámulatból a másikba estem. Gyönyörű szobák, szép napos fekvéssel, kényelmes, kellemes berendezéssel, fürdőszobával, süppedő szőnyegekkel, szebbet és jobbat el sem tudtam volna képzelni.
Képeslap Galyatetőről (forrás: Vachott Sándor Városi Könyvtár, Gyöngyös)
Galyatető vidéke festői erdős-hegyes vidék. Levegője a városi füstös levegőhöz viszonyítva, szinte összehasonlíthatatlanul pompás és tiszta. Elragadtatásomat fokozta még az, hogy az ott üdülő betegek, élmunkások és mezőgazdasági kitüntettek részére minden kényelem csak úgy meg volt adva, mint azelőtt a bankárnak vagy más kapitalistának. Az étterem rendesen terítve, az ellátásunk kitűnő és változatos volt, a kiszolgálás figyelmes és pontos. Látszott, hogy az ottani vezetőség és az ottani dolgozók tudatában vannak annak, hogy tulajdonképpen kik is a mostani vendégeik.
A szálló étterme (forrás: Vachott Sándor Városi Könyvtár, Gyöngyös)
Minket, dolgozókat különös tisztelettel és szinte áhítatos figyelemmel vettek körül, mintha mindannyiunk homlokára oda lett volna írva az üzemben elért eredményeink, a nehéz munkával eltöltött éveink, vagy a nehéz munkától adódott fáradtságunk. Éreztük, hogy ez a figyelem nem csak nekünk, pillanatnyilag ott lévőknek szól, hanem szól az egész dolgozó magyar társadalomnak is, és szól annak a rendszernek, amelyik lehetőséget adott, hogy a léhűtő munkakerülők helyett most már az igazán rászorulók használhassák és élvezhessék országunk e gyönyörű helyén fekvő üdülőjét.
Ellátásunkról csak annyit, hogy kitűnő volt. Reggelink bőséges tejeskávé, vagy tej, vagy rumos tea, szalonna, dzsem, vaj, méz. Ebédünk levesből, sült hús körítéssel, főzelék, gyümölcs és tésztából állt. Uzsonnára tejet kaptunk. Estére változatos friss húsos vacsorát szolgáltak fel. Étkezésünkhöz kenyér korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre. Ellátásunk kitűnőségének igazolására szolgáljon az, hogy kétheti ott tartózkodásom alatt 4 és fél kilót híztam.
Szabadidőnkkel magunk rendelkeztünk. Lehetőség volt fürdésre, sétára, olvasásra, egyéb szórakozásra. A fiatalság táncolhatott, szánkózhatott és síelhetett.
Mindent egybevetve, az ott tartózkodás igazi üdülést és valóságos pihenést jelentett. Pihenést a fáradt embernek, gyógyulást a betegnek.
Magyari Tibor
Ganz Hajógyári dolgozó
*
Olvasnivaló: Horváth Sándor: Szövőnők a „Karády szobában”: élmunkás és sztahanovista üdülések. Archivnet,1. évfolyam (2001) 4.
További képek a szállóról a Vachott Sándor Városi Könyvtár honlapján.
