Fényes szellők

Egy kis kor- és kórtörténet (ahogy az alábbi cikk alcíme is mondja) Pécsről, az 1947-es évből. A helyszín az Alsóbalokány utca környéke, főszereplői pedig az utcagyerekek. Az évszám és a téma már csak azért is érdekes, mert éppen ebben az évben mutatják be Radványi Géza legendás filmjét, a Valahol Európában-t.

Kolduló gyermekek százai az utcán

Független Néplap, 1947. június 28.

Az utóbbi hónapokban szinte sáskajárás-szerűen, csapatostól lepték el az utcákat a kolduló gyerekek. Az ember lépten-nyomon találkozik toprongyos, mezítlábas gyerkőcökkel. Az utcasarkon, a kapualjakban lesnek egy-egy jólöltözött prédára, kitartóan kísérik a kiszemelt áldozatot és közben csak úgy pereg a nyelvükről a könyörgés áradata. – „Bácsi kérem kérek néhány fillért, édesapám hadifogoly, édesanyám beteg, hét testvérem éhezik stb., stb.”

Szomorú látvány. Sokan megsajnálják őket s néha hullik néhány fillér szurtos tenyerükbe. Egy-egy csendesebb utcában, vagy terek szélén újabb, még az előbbinél is kiábrándítóbb kép kelti fel a járó-kelők figyelmét. Nyolc-tizes csapatokban verődve „pecáznak” s nyerik el egymástól az összekoldult pénzt. Alig hétéves apróságok a lépcsőkön ülve cigarettáznak s úgy fújják a füstöt, mint a nagyok.

Részlet a Valahol Európában című filmből

Szójay Döme 1944. március 22-től augusztus 29-ig volt Magyarország miniszterelnöke. A háború végén kerül amerikai fogságba, ahonnan 1945 októberében kerül vissza Magyarországra, ugyanis az amerikaiak kiadják a magyar hatóságoknak. 1946 márciusában bíróság elé állítják és a népbíróság golyó általi halálra ítéli. Ezután kegyelmi kérvényt ad be, de a köztársasági elnök elutasítja ezt.1946. augusztus 22-én végzik ki.

A vádlottak nagy része, akiket szintén elítéltek, többnyire azzal védekeztek, hogy ők szakemberek és nem politikusok; nem antiszemiták, hanem ellenkezőleg: zsidókat menekítettek; és egyáltalán nem nácibarátok, hiszen ott tettek be a németeknek, ahol csak tudtak. Nem csoda, hogy a népbíróság elnöke emígyen fakadt ki: "Hihetetlen! Ennek a kormánynak a tagjaitól nem hallottam még mást, mint azt, hogy mindenki a fék szerepét töltötte be".

Sztójayt, Rátz Jenőt, Reményi-Schnellert, Szász Lajos halálra, Kunder Antalt életfogytiglani kényszermunkára ítélték

Miskolci Hírlap, 1946. március 23.

Budapest, március 22.

A népbíróság pénteken hirdetett ítéletet Sztójay Döme és társai háborús bűnperében. A népbíróság bűnösnek mondta ki Sztójay Döme elsőrendű vádlottat, Rátz Jenő másodrendű vádlottat, Reményi Schneller Lajos harmadrendű vádlottat, Szász Lajos negyedrendű vádlottat és Kunder Antal ötödrendű vádlottat háborús és népellenes bűntettben és ezért Sztójay Dömét, Rátz Jenőt, Reményi Schneller Lajos és Szász Lajost golyó általi halálra ítélte, Kunder Antal vádlottat életfogytiglani kényszermunkára ítélte.

Sztójay Döme a népbírósági perben (1945) (Forrás: NOL / MTI)

Hányszor hallottuk azt szüleink, nagyszüleink szájából, hogy "ezek a fiatalok", majd hosszas fejcsóválás után tételesen fel is sorolták (sorolják), hogy mi az, ami nem tetszik nekik: a zenék, amiket hallgatunk; a filmek, amiket nézünk; a hajunk, ahogyan hordjuk; a ruhánk, a viselkedésünk, a barátaink. Egyszóval minden. És soha nem felejtették elmondani, hogy "Bezzeg a mi időnkben...". Ezért most nézzük meg, hogy a bezzeg időkben hogyan vélekedtek szüleinkről, nagyszüleinkről az ő szüleik és nagyszüleik. Aztán jóleső érzéssel megállapíthatjuk, hogy a világ mit sem változott. 

Zenei- és kultúrízlés napjainkban

D.H.R.S. (Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvény Serfőzde Rt.) Üzemi Tájékoztató, 1948. október 8.

A mai átlag ifjúság a jazz kétes értékű művészetét vallja magáénak. Hogy műfajilag és a mai ízlést illetően mily torz az ifjúság ízlése, elég, ha az ember elmegy egy komoly hangversenyre és megnézi a hallgatóságot. Látni fogja, hogy 75%-a öregekből és 25%-a fiatalokból áll.

Bach, Csajkovszkij, Schubert, Beethoven, Chopin örökszép melódiáit a ma „modern" fiatalja romantikának nevezi, amely a napi fokozott munka után nem biztosít szórakozást számára.

Ezzel szemben a tánchelyiségek életveszélyesen, roskadásig zsúfoltak a szórakozni vágyó fiataloktól, akik az általuk említett nehéz szellemi és fizikai munka után este héttől, reggel ötig ráncigálják, taszítják, tépik egymást a dzsungelzene őrjítő ütemére, a zene imitáció legnagyobb dicsőségére.

A Chappy-zenekar a '40-es évek elején (forrás: gramophone-anno)

Egy szétlőtt tehergépkocsi érkezik a kiskunfélegyházi szanatórium elé. A kocsi körül összegyűlt emberek izgatottan találgatják, hogy vajon mi történhetett azon a reggel az országúton? 

Különös géppisztolysorozat az országúton

Izgalmas részletek a szerencsétlenségről

Félegyházi Kisgazda, 1947. február 23.

Kedden délben a Magyar Állami Gépgyár F. 0663 rendszámú teherautója futott be Kecskemét irányából Félegyházára és a Szemeráth szanatórium elé kanyarodott. A teherautó vezetőfülkéjéből egy sofőr és egy MÁV főtiszt ugrottak le és sietve igyekeztek egy elaléltnak látszó embert a szanatóriumba bevinni. Ekkorra már nagyobb tömeg vette körül a teherautót és segített az áldozat bevivésénél. Az autó golyóktól átlyukasztott karosszérián, betört üvegén és szétlőtt gumijain rögtön látni lehetett, hogy útközben lövések érték.  A rendelőben azonnal megállapították, hogy az áldozat Miskolczi János rákoscsabai lakos már halott a golyó amely hátulról eltalálta, szívét fúrta át és elölről távozva a mellkasából áttörte az ablaküveget. Bármilyen gyorsan is állott rendelkezésre az orvosi segítség, már nem lehetett megmenteni az életnek.

Ma könyvtárba megyünk. Megnézzük, hogy mit is olvasnak a legszívesebben a Ganz Vagongyár dolgozói, és hogyan próbálják a könyvtár alapszervezeti fiókjai segítségével kielégíteni az olvasók tudásszomját. Találkozunk majd olvasókkal is, akik vallanak nekünk a legfontosabb könyvükről, és elmondják, hogy mit is tanultak belőle és hogyan segíti ez őket a mindennapokban. No, de elég a sok beszédből, induljunk.

A „Vörös Csillag” könyvtár jól szervezi a Rákosi-per olvasómozgalmat

Ganz Dolgozók Lapja, 1950. július 21.

A Ganz Vagongyár szirénái delet fújnak.

A multban ilyenkor a dolgozók fáradtan hagyták abba a munkát és munkapadjuk mellett leroskadva fogyasztották el az otthonról hozott ételüket.

Gárdonyi elvtárs, az egyik alapszervi könyvtár kezelője gyorsan elfogyasztotta ebédjét és elindult az üzemfenntartás előszobájában lévő könyvszekrény felé, hogy előkészítse a katalógust. Igyekeznie kell, mert mindjárt jönnek az olvasók, akik ezt az időt használják ki, hogy könyvet cseréljenek.

Hornyákné - Borbás- Gárdonyi és Solyai elvtársak jól használják fel az ebédidőt. (Forrás: Ganz Dolgozók Lapja)